Rendhagyó tapsrenddel tisztelgett az Erkel Színház azok előtt, akiknek az Elisabeth magyarországi útja a legtöbbet köszönheti.
„Arra gondoltunk, hogy három művész személyén keresztül szeretnénk köszönteni mindazokat, akik sokat tettek az Elisabeth magyarországi sikeréért” – mondta Szente Vajk, az Erkel Színház főigazgatója az előadás végén.
Sylvester Lévay és Michael Kunze musicalje harminc éve, a Szegedi Szabadtéri Játékokon tartott ősbemutatóval került magyar színpadra. A császárné tragikus, mégis lenyűgöző életét bemutató darab azóta generációk kedvence lett. „Az Elisabeth az Erkel Színház egyik alapköve” – tette hozzá a főigazgató, az előadás rendezője.
A tapsrendben elsőként Szinetár Dóra szólalt meg. Elmesélte, hogy harminc évvel ezelőtt még a nézőtéren ült, amikor az édesanyja az ősbemutatón Zsófia főhercegnőt játszotta. Ma ugyanezt a szerepet ő alakítja az Erkelben. Ezután a színpadra hívta édesanyját, Hámori Ildikót, és a közönséggel együtt köszöntötte őt.
Ezt követően Szente Vajk Szabó P. Szilvesztert szólította a színpadra, akinek a neve és a pályafutása teljesen összefonódott az Elisabeth történetével és a Halál szerepével. Őt a címszerep hazai ikonja, Janza Kata követte, aki Szilveszterhez hasonlóan ezzel az alakítással vált a musicaljátszás legendás alakjává. A két művész közösen énekelte el Elisabeth és a Halál duettjét, a Hogyha kell egy tánc című dalt.
A különleges tapsrend, majd a közönségtalálkozóval egybekötött dedikálás így nem egy dátumról szólt, hanem az emberekről, azokról, akik élővé tették ezeket a szerepeket, és azokról, akik nemzedékről nemzedékre továbbadták őket.
